Visszajár
Visszajár egy régi, régi téli reggel,
ezüstben szőtt árny csendessége,
hol lágyan ring tükörsima jégen,
hóval borított úton az emlékem.
Pezseg a hangulat, ablakokban
a fény angyalarca mosolyogva
valakit mindig vár, mindig hívja
azt, aki soha nem jön már haza,
hiába száll elébe a vanília illata,
hiába a feldíszített karácsonyfa.
Rezzenő szívembe egy régi dal
zümmögő békéje költözött, noha
morc a csend, morcos a kedvem,
nem írok többé karácsonyi verset.
Sajnos így van drága Terézke!
Karácsonykor különösen fájdalmas a hiányuk.
Köszönöm, hogy olvastál. (úgy látszik kétszer jelent meg ez a versem.
Kívánok Neked és kedves családodnak nagyon boldog, áldott ünnepeket szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Valakit mindig várni……aki nem jön vissza többet.
Szomorú versed által eszembe jutott "VALAKI" aki nem
jön vissza már. Az én drága FÉRJEM hét éve nem jön vissza
már pedig nagyon hiányzik.
El kell viselnem a hiányát.
Szeretettel….átérezve olvastam versedet: Teri