Január

Január

Kopott köpönyegben ballagott négy ember,
Szeptember, Októbet, November, December.
Szakálluk megkopott, a térdük megrogyott,
Az idejük lejárt, erejük elfogyott.

Nyomukban bevágtat a büszke Január
Fehér hóparipán nyargal, mint egy huszár
Száguld hegyen völgyön kardját villogtatja,
Feltekint az égre, felhőt hasítgatja.

Hópehely csillagok leszállnak a földre,
Csendesen hullanak erdőkre, mezökre.
Fehér puha paplan, lenne, hogyha hagyná
Ha a forgószéllel azt fel nem kavarná!

Rossz kedvűen ébred, dúl – fúl haragjában
Amerre elvágtat, vihar jár nyomában.
Lomha hópelyheket széllel elhordatja,
Nagy torlaszokkal az utat elzáratja.

Tudja, hogy napjai lassan elfogyóban,
Február kisasszonyt tartaná karjában.
Közeleg a napja, hogy eljő a szépség,
Hócsipke ruháján fodrozik a sok jég.

Belibben a díva, szemét rá sem veti,
Kéjes mosolyával a szívét kiönti.
Vad vagy és duhaj, te nem kellesz nekem!
Márciust várom, ő lesz a jegyesem!