Karácsonyi körforgás a lélekben

Megosztás
 | Nyomtatás | 9 hozzászólás | 456 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Karácsonyi körforgás a lélekben

Rongyos vén csavargó egy úton
arca szenvedő borostás ,kínos
vacogó ,hidegben megfagyott
nagyon rég ajka körül a mosoly.

Keresi feledését karácsony éjjel
mikor mindenki víg boldogságban
fenyőfa körül ülnek házacskában
gyertyákat gyújtanak égő átéléssel.

Ahonnan ő jött csak hazug erdők
vigyorogtak rá ,hívogató maszkok ,
sötétben botorkál ahol templomok
díszes fényben zöld fenyőfa illatok.

Szép lassan megáll a kereszt előtt
hol két kitárt kar borzalmas kínon
felkínálja testét szívesen,végtelen ,
az összegyűlt seregnek ,szomorún .

Felsír hangosan az öreg csavargó
senki sem látja ,nem veszik észre ,
gyertyát szed elő nadrág zsebéből
keresztre tűzi ,s a kín ordít benne .

Túl a lármán s iszonyat döbbenetén
áll meggörnyedve ,fagyot nem érezve
botját álla alá teszi s ráhajlik őrjöngve
felébredt benne a múlt , amit keresett.

Szent Karácsonykor lesz tizenöt éve
hogy szeretett társa kimúlt örökre
minden évben a kis gyertya csonkot
reszkető, kezekkel gyújtja meg nyögve.

“Karácsonyi körforgás a lélekben” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Szia Babu!

    Ez a versed nagyon eltalált, több okból is. Egyik a csavargó élete, másik a saját keresztem.
    Hatásos alkotás, könnyeket csal.

    Köszönöm, hogy olvashattam. (f)(l)

    Szeretettel: Kankalin

  6. Draga Tibi !
    Koszonom szepen ,hogy olvastad !
    Ez az eletbol meritett pillanat!
    Hogy ne felejtsuk el nem mindenki orvend
    istanigazabol !
    Nagyon Boldog Uj Evet Kivanok sok szeretettel !
    Babu(l)

Szólj hozzá!