Az emlék regél

Az emlék regél

Időben, térben tévelyeg a tél,
jégvirágról ma, az emlék regél.
Zúzmaragyöngy csillogott a fákon,
pelyhes – fehéren jött a karácsony.

Esthomályban harangok kondultak,
ében égen csillagok kigyúltak.
Vágyakozva dobbant a gyermekszív,
csilingelő csengő – vajh\’ mikor hív?

Állt a zöld fenyőfa, csillagot szórt,
az egész bensőm oly izgatott volt.
Hittem én akkor – Jézuska hozta,
jó Anyám titkot sejtetve mondta.

A csodát én ma is vágyva várom,
Jézus hangjára szívem kitárom.

Schvalm Rózsa

(2015-12-06)

“Az emlék regél” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. "A csodát én ma is vágyva várom,
    Jézus hangjára szívem kitárom."

    Kedves Rózsa!

    Na is tőle kapunk mindent.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Drága Rózsika!
    Gyönyörűen emlékeztetsz a gyermekkori Karácsonyainkra! Bizony így volt, szép volt, bárcsak visszahozhatnánk!
    Nagy szeretettel gratulálok és BUÉK!😙😗😚🐖🐖🐖🐖🐖

Szólj hozzá!