Nyáresti rege
tücsökciripelés ringatja
álomba az estét
lomha felhők borítják
a látóhatár szélét
kutyák csaholása
hallatszik messziről
denevérek köröznek
fejem fölött vadul
elhalkul az élet
a dombok alján
csupán gyermekek kacaja
töri meg a csendet
nem álmosak még csak
szüleiknek volt nehéz napjuk
szürke az ég alja
Esthajnal csillag világít rajta
fáradt kezek ölekbe hullnak
emlékek ezrei felvillannak
elbújnak aztán mélyen legbelül
némelyikük feledésbe is merül
új holnapunk várjuk
a kelő napsugárral
mi felszárítja könnyeink
bársonyos csodával
Kedves Rita, Kati és Margit!
Köszönöm, hogy nálam is jártatok és örülök, hogy tetszett a versem.
Melinda:](f)
[color=#660066]
Kedves Melinda!
"új holnapunk várjuk
a kelő napsugárral
mi felszárítja könnyeink
bársonyos csodával"
Csodálatos a versed!
Szeretettel gratulálok!
Margit(f)
[/color]
Kedves Melinda! A versed nagyon érzékletesen fejezi ki a nyári esték hangulatát. Mintha az olvasó is belépne a képbe.
Üdv: Kati
Kedves Melinda !
Tetszett a versed,szeretettel grarulálok
Tibor