légszomj
kapkodó rekeszizom
keres még néhány oxigén molekulát,
magam sem tudom,
miért is akarom
viselni ezt a mocskos, szennyes álruhát,
letépném, a bőrömmel együtt, feltárva
az anatómia csontra húzott burjánzó
sejt világát,
szóljon hát egy hamis hárfa
instrumentális hangsora kísérőként
mikor szájból-szájba mentesz,
hogy dobbanjon
a félig elhalt sima-izom szövet,
ott picit a lélek fölött
vénák kötegével kapcsolódva Isten
világához
köszönöm szépen a véleményed, sajnos van miből válogatni…bár egy alkalommal a poet-on egy "kapcsolatom" a jelszavam birtokában több mint 800 versem törölte…de még maradt kb ezer….amikből talán ha 100-at vállalok "késznek"….talán…
üdv
– i –
Kedves Imre !
Írd át, válogass, van miből, és mi tanulunk belőle. Az életszemléletet
nem csak az emberek közti különbség határozza meg, hanem az életben eltöltött idő és annak tartalommal való kitöltése.Az életet nehéz elviselni annak akinek nincs a kulcs a kezében.
Szeretettel, Zsófi.
Rózsa, végtelenül rendes vagy hozzám. Valamikor szerettem volna, író, költő lenni. Álom volt. Hittem magamban. Aztán némi önkritika megingatott, a jelen történései meg széttéptek mindent. Már hónapok óta nem írtam semmit. A régi dolgaimat fésülöm át és hozom ide is.
Pokoli a magány.
üdv
– i –
Kedves Zsófi…
Igen, életünk végén már eljön az a pillanat amikor már nem akaratunk küzdeni, hanem az ösztönök akarják még az életet.
Valahogy így teremtett minket Isten. Ragaszkodunk az élethez.
Választ ne kérj miért. Nincs válasz, csak egy furcsa ragaszkodás a létezéshez. Pedig tudjuk, hogy halni születtünk.
üdv
– i –
Érdekes, elgondolkodtató szavak, de mikor "oda" jut az ember nem a szív, vagy ész diktál, hanem az ösztön. Mindenki ragaszkodik az élethez, akinek még van mit vesztenie. Neked van…a költészet magyon is fontos tényező életedben. Ez, magában is elég, hogy köztünk tartson. Szeretettel olvastalak. Rózsa
Ebben a helyzetben már a küzdelemé az elsőbbség, amit nem az ész diktál, hanem az ösztön, a reflex, az idegek,a sejtek, stb… amit nem mi irányítunk, hanem valami felső hatalom, hogy betöltve legyen a rendeltetésük, és nem törődik a Te ellenkezéseddel és beleegyezéseddel sem.
" magam sem tudom,
miért is akarom
viselni ezt a mocskos, szennyes álruhát,"
"ott picit a lélek fölött
vénák kötegével kapcsolódva Isten
világához."
Van közük egymáshoz!
Elgondolkodtató megközelítéssel írtál a lét végső határáról.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Köszönöm Évi…
Olyat írtál ami minden "költőnek" nagyon tetszik….mert azt írtad le, hogy van saját stílusom….köszönöm…köszönöm..
üdv
– i –
Köszönöm szépen Keni…
üdv
– i –
Kedves Kati
Nekem nem annyira tetszik ez a vers, elnagyoltnak találom utólag, itt-ott kidolgozatlan…de ha az olvasónak tetszik, akkor áldásom rá.
köszönöm a véleményed
üdv
– i –
Kedves Imre!
Olvasgatom a verseidet, kitűnsz a tömegből az izgalmas stílusoddal. Gratulálok! Éva
[i][center][color=#cc6600]Kedves Imre !
Kati véleményével egyetértve –
Köszöntelek !
– keni -[/color][/center][/i]
Imre, ez szerintem egy nagyon jó vers. Ahogy a szférák zenéje helyett a hamis hárfa hangja szólal meg a lét-nemlét határán, az nagyon tetszik. A vénák kötege is, mintha a lélek köldökzsinórja lenne, ami egy másik világhoz köt.
Üdv: Kati