Becsukott szemmel

Összes megtekintés: 111 

Becsukott szemmel

Becsukott szemel
magamba nézek,
élvezetem csak képzelet,
emlékeim események,
fakuló arcú, távoli emberek.

Gondok fészkelnek agyamban,
fájdalmamat magamba fojtom,
panaszkodni nem merek.
Ráncos arcom nem mosolyog,
fülemben hallgatnak a hangok,
sötét hajam fehéredik,
dús erdeje gyérül.

Az est meleg kenyeréből
sok szeletet szeltem,
morzsáit az évek során ettem.
Madárkáim mind elszálltak,
visszanéztek, meg-megálltak,
végleg elrepültek,
csillogó szem, mosolygó arc küldte
vissza álmaimba őket.

“Becsukott szemmel” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Sarika !
    Fájdalmas soraidat meghatódva olvastam !
    Az emlékek még keringenek bennünk,keressük azt ami már
    nincs !
    Szeretettel olvastam ….Babu(l)

  2. [i][center][color=#cc6600]Mamuszkám !

    Ahogy élünk és szaporodnak a szép és a rossz emlékeink, mi képesek vagyunk arra, hogy vissza is tudjunk emlékezni azokra, de szerintem csak a szépekre érdemes időt tölteni, amik még néha fel tudnak emelni minket egyszerű szürke hétköznapjaink és óráink sorából,,,

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/i]

  3. Kedves Sarolta !
    AZ élet útját járjuk,ahol sok változáson megyünk keresztül.
    A szép.jó emlékeket megtartva idős napjainkra.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!