Hangok 6

Hangok 6

Minden könnyet elfelejtek majd.
Nem mondok semmit senkinek.
Arcom mozdulatlansàgàt,
csak a sötétséges éj fejti meg.

Nem jön ki hang a szàmon.
Fàból vagyok,mint a templomokban a szentek.
Mik régi kis faragvànyok csak,
s az egyszerű néppel,kőrmenetet meneteltek.

Nyàri alkony vagyok.
Lélekben hullàmzó vízözön.
Feléd jàró jótétemény,
mit néked meg,senki nem köszön.

Nincs egyetlen gondolatom.
Elfolytottàk érzelmei.
Kőrbefogtak,vasra vertek,
megcsaltàk a szemeim…

Néha visszatérek,mint régi szeretők.
Vonuló őszben születő kellemes szél – meleg.
Sàrguló falevelek lépteim alatt felzizegnek.
Meghalt a nyàr, csendesen alà pereg.

Emlékei a szàraz :
Sàrga,s vörös levelek.
Mint gondolataimat gyötrő,
régen vérző emlékezet…

Itt vagyok :
Csend vagyok.
Arany homokszemek közül,
csendesen kihajtatok.

A Napnak szikràjàból,
halovàny sàrga palàstban.
Megjelenek a kitalàlt,
a sokszor kívànt varàzsban…

Minden könnyet elfelejtek majd.
Megàradt folyóba vetem magamat.
Követem a hegyek közé,
az egykoron csodàlt,s elkiàltott visszhangomat.

Kisizsàk; 1995. Július 27. Csütörtök.

“Hangok 6” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni.
    Köszönöm hogy olvastad a versemet.
    S örülök hogy tetszett.
    Igen az életben néha szàmos dolgon àt kell menni,
    és nem àrt,ha az ember gyorsan alkalmazkodik.
    Mert meg kell felelnünk mindenkor,és mindenhól.
    Kellemes vasàrnapot.
    Tisztelettel. Bakos Attila Péter.

  2. [b][center][color=#9900ff]Kedves Petru !

    1995-BEN TE MÁR SOK MINDEN VOLTÁL ÉS – TOVBB IS LÉPTÉL !

    Üdvözöllek !

    – keni –
    [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!