MI LESZ VELÜNK?!

MI LESZ VELÜNK?!

Vajon mi lesz veled szegény fiam,
hogyha ez holnap is így megy tovább,
s a múlt ismét legyőzi a jelent,
palackból kiengedve démonát?

Ő már örök frigyre lépett velünk,
s a halált önként szájon csókolta.
Hisz bennünk láncra verve rejtőzik
átokként, bázisokba kódolva.

Vajon mi lesz veled te lombos fa,
ha majd lehull az utolsó levél,
és ágad csak tetszhalott rügyet hord,
miben jövőnk termése már nem él?

Mi lesz veled tavaszi színkánon,
melyet millió kehelytorok zeng,
hogy fölébressze a megújulást,
de a kórus már rég hamisan cseng?

Ti dallamok, mi lesz majd veletek?
Lesz-e még, aki rímekbe szedne
gondolatot, álmokat, vágyakat?
Lesz-e még igény a művelt csendre,

mely időt ad a megfontolásra,
amiből a jövő megszülethet,
hogy legyen majd miért föltámadni,
reményt adva egy gazdag szüretnek.

De mit látsz most, ha kilépsz házadból?
Az utcán hömpölygő zavaros lét,
amellyel nem bír már a víznyelő.
Rád köszön a kényszerű távollét,

hogy békét köthessen magányával.
A falakról rád ömlő gyűlölet
lenullázza az elbutult agyat,
ami majd újra parancsra ölet.

Nemzetet szégyenít meg a modor,
a mímelt, nyálas kézcsók-bájolgás.
Szeretnél tovább lépni, de az el-
lopott igényért nem jár kárpótlás.

Más lett a mérce, mások a célok,
nincsen értéke az igazságnak.
Bearanyoztuk újra a bálványt,
vágyak csak a láthatóig szállnak.

Már sejtem, hogy holnap mi lesz velünk,
ha ma nem tér vissza józan eszünk!
Majd találgatni fogja a holnap,
pikkejeink voltak-e vagy tollak?

“MI LESZ VELÜNK?!” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Jó reggelt Rózsa és Keni!

    Mi sajnos azt az ágat fűrészeljük, amin ülünk, így nem kell majd csodálkoznunk, ha letörik alattunk. Ami manapság történik körülöttünk, arra utal, hogy az ág egyre jobban lehajlik alattunk, és nem úgy tűnik, hogy tenni szeretnénk valamit ez ellen. Földünk történetében volt erre már elég példa, a vége ismert. Csak fosszíliák maradtak vissza.

    Köszönöm a hozzászólást.

    A

  2. Kedves Attila! Nagyon érdekes, mélyen a testbe-lélekbe vágó, egész életünkre kiható gondolatokat boncolgató a versed. Sok a kérdés – felelet annál kevesebb, sajnos, mert akik ez ügyben lépni tudnának homokba dugják a fejüket. De, jó ez a töprengés, és ha egyre több értelmes fejben megindul, talán előbb-utóbb változást is tapasztalhatunk. Már nagyon itt lenne az ideje!
    Jó, erős ez a vers. Szeretettel olvastalak. Rózsa

  3. [b][center][color=#9900ff]Kedves Attila !

    Komoly jövőt érintő kérdéseket feszegetsz versedbe joggal, mert ha tényleg már ma is körül nézünk, azt látjuk, amit versedben szinte előre jelzel mi szerint nem valami fényes jövő kecsegtet,,
    Én azt hiszem mi rontottuk el magunkat, és gyerekeink jövő sorsát, no meg a technika ördögös vívmányai, amik kiölik az emberekből még azt a csöppnyi lelket is ami még eddig bennünk maradt

    Újra kell majd élnünk a Ember tragédiájának szinte minden felvonását – jelenetét,,,

    Nem valami biztató verset kaptunk, de nincs is okunk a derűlátásra,,,

    Barátod !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!