LÁZONGÁS

LÁZONGÁS

Napon ülök munkálkodva,
Gyomokat, ásogatva,
Sokszor bánom a nagy kertet,
Ember itt, fogoly lehet!
Ha többünk van, mint kellene,
Mérgelődés kezdete!
Ha nincs hozzá nagy fedezék,
Megverte akkor az ég!

Nagyobb vagyonnal több a baj,
Egyedül van? Százszor, jaj!
Jobb lenne megszabadulni,
Így nem fog megőrülni!
Megszokás és ragaszkodás,
Biztos az ellenállás,
De a munkába megfullad,
Rablánca pedig marad!

Írom én, és tapasztalom,
Folytonosan dolgozom,
Ember is szeretnék lenni,
Időnként, megpihenni!
Elrepültek már az évek,
Kimaradtak, szépségek,
Kék madár is messze elszállt,
Boldog sem leszek én már!

Tanácsom sem kell senkinek,
Esze van mindenkinek!
Sorsunk legnagyobb hatalom!
S mi követjük, mint barom!
Hiába is búslakodok,
Időnként, fellázadok,
Ezt kaptam, ezért ezt élem,
Míg elfogy a beszédem!

Budapest, 2018. május 15.

“LÁZONGÁS” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Viola kedves!
    Remek a versed, tartalma jól sugallja azt, amit velünk közölni akartál. Igazad is van.
    Én egyet észrevételezek: a sorsunkat nem követjük, mint barom! Hanem éljük, merthogy nincs más lehetőségünk. Azért nem követjük, mert akkor az a jövő időben történne, de, hogy mi a sorsunk, azt akkor tudjuk meg, amikor bekövetkezik, de a következő pillanatban, már az a múltunk.
    Jót írtál, jó volt olvasni: gratulálok!
    Üdv/Feri

  2. Drága Viola!

    Amíg fiatal az ember fel sem veszi a munkát, szinte szórakozás.:)
    A kor haládtával egyre nehezebb, de ne búsulj, gondolj a szép napoklra.

    Szeretettel ölellek: Ica

  3. Viola drága, Te magad vontad le a konklúziót: hiába is lázadsz és búslakodsz, ez a te sorsod, cipelni kell…
    Es nézôpont kerdése ( is)…
    En kívánok további erôt vagy jó döntést, hogy megoldódjon a dilémâd…
    Ölellek❤
    B.

  4. Kedves Viola !
    Szép versed elgondolkodtató,mennyi igazság van benne amit
    csak Te egyedül tudsz megoldani.Eljárt az idő,már semmi nem a
    régi,ez az egy amit nehéz megérteni.
    Szeretettel olvastalak és gratulálok
    Tibor

  5. DRÁGA JÓ, MEGÉRTŐ TÁRSAIM! ZSÓFI, LAJOS ÉS RITA!

    Nagyon köszönöm kedves szavaitokat és átérzéseteket.
    A legjobbakat kívánom Nektek szeretettel: Viola (f):](f)

  6. Drága Viola !
    Te olyan okos és bölcs asszony vagy, hiszem, hogy megtalálod a megoldást. Ez a sors vár ránk, akik egyedül maradtunk. A fedezet sajnos már lassan elkopik és nem jut arra, hogy más végezze el a kerti munkát. Így aztán lassan a fejünkre nő a gaz. Egy haszna van, jóllaknak a madarak. Megértem szomorkás hangulatod. Én is éppen így hadakozom ahogyan Te.
    Szeretettel olvastalak, ölellek, Zsófi.

Szólj hozzá!