(207.) Imádság

(207.) Imádság

Régen mondtam hálát,
de sokszor kértelek,
csak nehogy azt gondold,
elfelejtettelek.

Örökké úgy érzem,
hogy adósod vagyok,
sokkal több szó kéne,
amit kimondhatok.

Akármit is mondok,
akárhányszor kérek,
akármennyit adsz is,
mindig visszatérek.

A köszönöm kevés,
mondanám ezerszer,
hálámat sem tudom
rebegni elégszer.

Próbálok én mindent,
keresek szavakat,
hiába kulcsolom
imára karomat.

Ha reggeltől estig
templomban térdelnék,
akkor sem érezném,
hogy ez most már elég.

Hordhatnék virágot
a sok feszületre,
mondhatnám az imát
este, reggelente,

szívem melegével
karolhatnám tested,
lábadhoz borulnék,
hogy elérjem lelked.

Ez sem lenne elég,
mert mindig éhezlek,
ó, bárcsak éreznéd,
mennyire szeretlek!

Nincs az a füzér, mely
elég hosszú volna,
nincs az az orgona,
mi elégszer szólna.

Hiába mormolom
mindig az imámat,
hiába nyitom ki
hálára a számat,

nincs olyan ima, mely
ki tudná fejezni,
mennyire tudlak én
Istenem szeretni!

“(207.) Imádság” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Nagyon meghatódom, ha bármilyen jó hatással tudok lenni valakire, így Rád is. Akkor már nem csak öncélú az írás.
    Köszönöm, hogy olvasol és reagálsz a verseimre!
    Nagyon boldog, meghitt Karácsonyt kívánok Neked és békés új esztendőt!
    Szeretettel: Jedyke:))

  2. Drága Keni, Deva és Zsuzsa!
    Köszönöm szépen elismerő szavaitokat. Tényleg így érzem, de biztos nem vagyok ezzel egyedül.Jó érzés azt tudni, hogy osztoztok az érzéseimben. Ha együtt mondjuk, talán jobban odaér😊
    Áldott, békés Karácsonyt kívánok nektek nagy szeretettel: Jedyke:)))

  3. Mély szívből jövő ima! Meghatóan szép és megérintett. Veled imádkozok. Éva

  4. [b][center][color=#cc3366]Isten előtt ez gyönyörű megnyilvánulási formád,,,
    Érezz így tovább és csak imádkozzál,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!