Lauránál

Összes megtekintés: 103 

Lauránál

Szia, kis Laura,
Mi már láttuk egymást!
Az ölembe veszlek,
Jól megleszünk, meglásd!
Ám a kis Laura
Nem tudta elhinni,
Régen látott engem,
És elkezdett sírni.
Látta, nem az anyja
Beszélt őhozzája,
Látszott rajta rögtön,
Nem ez volt a vágya.
Anyukája aztán
Az ölébe vette,
És az ijedtségét
El is felejtette.
Később aztán sokszor
Az ölembe vettem,
Beszéltem hozzá és
Halkan énekeltem.
A kis baba mellett
Kellett mosni, főzni,
Sok volt anyja dolga,
Alig bírta győzni.
Míg anyja mást csinált
Nagymama ringatta,
S dallal, mondókával
El is altatgatta.
Torma Zsuzsanna (2018. november 26.)

“Lauránál” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Drága Zsuzsa!
    Már vártam, hogy mikor írsz a kis Unokádról. Végre, itt a vers! Ne keseredj el, persze, hogy elfelejt, Ő még pici. A ritka találkozást pedig el kell fogadni.
    Szeretettel gondolok Rátok, a legjobbakat kívánva: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!