Csend
Sűrű sötét a csend,
Szívemben harang zeng.
Fájdalmam húrjain,
Üvöltve sír a kín!
Fekete mágiák,
Ránk rontó furiák
Posványos mocsárban,
Tartanak fogságban.
Csillagok lehullnak!
A fények kihunynak!
Fekete égbolton,
Nincs ami ragyogjon.
Villámok cikáznak,
Szívembe találnak.
Vérző sebet ejtve,
Eltűnnek sietve.
Tudom a Nap felkel,
Eljön majd a reggel,
Fényes sugarakkal
Melegen vigasztal!
Kedves Rózsa!
Köszönöm látogatásodat és kedves szavaidat, sok szeretettel.
Magdi
Kedves Magdi!
Örömmel olvastam, szép versed.
Szeretettel gratulálok Rózsa(f)
Kedves Szinci!
Sokszor jó a csend és pihentető, de van mikor ott legbelül dübörög. A fontos, hogy a remény ne haljon ki soha, mert a fény ott van, csak meg kell találni.
Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi
Kedves Magdika!. Néha jól esik a csend, néha nem. Az éjszakai csendet azt nem szeretem.Látom Téged is szomorúvá tett, melyből egy szép vers született. Gratulálok , tetszett a versed.
szinci(l)
Kedves Laca!
Köszönöm,hogy olvstad versemet és kedves szavaidat amit hozzáírtál. Ez egy régi versem, életem nagyon nehéz időszakát éltem, akartam hinni, hogy valahol ott van a fény, hittem, reméltem és valóban sikerült megbirkoznom a nehézségekkel.
Szeretettel,
Magdi
Kedves Magdi!
Azért a sűrű, sötét csendben sem hunyt ki szívedben a bizakodás. Ez a legfontosabb.
Olyanok vagyunk, mintha napelemmel működnénk. 🙂 Magunkba gyűjtjük az éltető fényt, és akkorra is tartalékolunk belőle, amikor sűrű sötétség vesz körül minket.
Másrészről a fényt, amelyet magunkkal hoztunk a világba, semmilyen sötétségnek nem szabadna kioltania.
Laca :)(f)
Kedves Kitti!
Jól látod! Valóban nagyon zajos ez a csend, sok benn a fájdalom.
Akkor íródott amikor életem legnagyobb csapasát kellett elviselnem, azóta már sok év telt el, az idő némi enyhülést hozott,de a sebek soha nem gyógyulnak be.
Köszönöm, hogy olvastad,
Szeretettel ,
Magdi
Ebben a te csendedben igen sok lárma van Kedves Magdolna. Zeng a harang, üvöltés, sírás… Nem jó az ilyen csendet hallgatni. S ha a fények is kihunynak, miközben villámok ejtenek sebeket, hát ott bizony nagy lárma van.
Remélem a napkelte elvitte már magával a fájó és lármás csended és nem is kerül vissza hozzád Kedves Magdolna! (f)
Kedves Bernadett!
Köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi
Kedves Magdi,
Éjszaka szállnak meg mindenkit a sötét gondolatok. A hajnal már megnyugvást és békét hoz. Köszönöm, hogy elolvashattam.💓 Bernadett
Köszönöm, kedves Ági a figyelmedet,
Szeretettel,
Magdi
Szívben zengő harang a legszebb benne.
Kedves Kankalin!
Bármilyen sötet a csend, a Nap mindig felkel!
Sok szetetettel köszönöm, hogy olvastál és kedves hozzáfűzött véleményedet!
Magdi
Szia Magdi! 🙂
Versed születése óta már sokszor kelt fel a nap.
Szomorú gondolatok, de a végén ott a feloldás, a pozitívum.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Pilla!
Szeretettel köszönöm, hogy olvastál és kedves szavaidat.
Magdi
Csended zenél, rövid sorokkal suhan át az éjszakán – és íme, ismét felkelt a nap, vége a fájdalomnak.
Szeretettel olvastam szép versedet:
Pilla
Kedves Melinda!
Köszönöm, hogy olvastál.
Sok szeretettel,
Magdi
És tényleg milyen jó, hogy mindennap felkel a Nap és megvigasztal mindnyájunkat.
Szeretettel gratulálok alkotásodhoz! Melinda:)
Kedves Icu,
Köszönöm, hogy olvastal és a kedves soraidat.
Sok szeretettel Magdi
Kedves Magdika!
Ez a versed kifejezi határtalan fájdalmad. Amikor üvöltve sír a kín, mit is tehetnénk mást, kiírjuk magunkból.
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok: Icu(f)