Bíborszínű világ
Az alkony bíborszínű paláston ül,
arany hálóinget öltött magára,
még utoljára körbenéz éberül,
szürke fátyol telepszik nyakára.
Egy fa lomja csiklandozza talpát,
bokrok keringőznek a szellővel,
egy madárnak sem hallani hangját,
eddig viaskodtak a felhővel.
Az aranyruhás nap végleg eltűnt,
de bíborszín palástja még ott hever,
egy fekete felhő engem is elküld,
hisz nemsokára már, mindent befed.
Mindenkinek szívből(l)l köszönöm!
[color=#3300cc]
Drága Évikém!
Szépséges a versed!
Szeretettel gratulálok!
Margit(l)
[/color]
Szépre (f)írtad Évike a versedet!
"de bíborszín palástja még ott hever,"
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Évám!
Nagyon gyönyörű a versed, csodás költői képekkel.
Nagy gratulációm.
Szeretettel: Icu(f)
Kedves Éva!
Nagyon szép képek!
Gratulálok!(f)