Élek

Élek

Amerre járok remeg a föld,

mély szakadék ásítja léptem nyomát.

Arany-tollú sólyom szárnyal fönt,

szeme az enyém, vele látok csodát.

Levegő-járó csizmám szakadt,

a vándorló szél árny-hajamban lakik,

kalászok sóhajtása maradt,

az északi fényt altatom hajnalig.

Cet-citerán játszik a tenger,

társak visszhangzó selyemhangja ölel,

szilafogam áhítja egyre

a krillt, száguldok, a mélység-ég közel.

“Élek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Babu!

    Túlzás, de igyekszem. Köszönöm, hogy olvastál.

    szívvel. Erika

  2. Kedves Erika !
    Remek soraidat szeretettel olvastam !
    Igazi müvészi alkotás !
    Udv.:]…..Babu

  3. Kedves Erika!

    Ez egy nagyon jó vers. Kifejező képek, egyéni szóösszetételek. Tetszik.
    Üdv: Kati

  4. [b][color=#006666]Talán ez egy művészvers?
    Nekem annak tűnik !

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!