Félek

Félek

Félek megfogni kezed,
Félek, hogy elengeded.
Félek cserzett ajkadtól.
Félek régi sebektől.
Ha megunod szemem,
Azt remélem, észreveszem…
Ha megunod szívem,
Olyan messzire kergetem,
Hogyha eljön a nyár,
Szerelmünk elrejti a táj.

Félek reád nézni,
Félek reád mosolyogni,
Félek, hogy eltemetsz.
Félek, túl nehezet emelsz.
Ha szeretsz, maradj,
Álmomban csókolom hajad.
Ha félek, segíts,
A szívem is csak egy kilincs,
S mögötte üres, dohos sötétség…
Nekem végem van, ha te is elmész!

“Félek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Bálint !
    Nagy gond a "félelem" ,minden téren !
    Tudod azt szokták mondani :
    " amitol félsz ,nem szabadulsz ".
    Szépen megirt szerelmes féltés ad visszhangot versedben !
    Szeretettel olvastalak …..Babu:]

  2. Igen a félelem veszélyes dolog, mondják "merj nagyot álmodni". De azt is mondják, szól a dal. "Félteni kell, hidd el a biztosat is…Zalatnay Sarolta csodálatosan énekli.

  3. KEDVES BÁLINT!
    A félelem sajnos, mindannyiunkban ott van. Nem lehet ellene tenni. Talán, ha érezni lehet, annak a másiknak a szeretetét, akkor magabiztosabb lehet az ember.
    Szeretettel: Viola :]

  4. A félelem felerősíti a kötődést, és az soha nem jó egy kapcsolatban. Féloldalassá teszi, megviseli azt és a végén bekövetkezik az, amitől a legjobban félsz. Magad maradsz.

Szólj hozzá!