Távoli vágyak…
Izgatottan várakozok, hevesen ver szívem,
zsibong, mint méhkas a reptéri terminál:
itt egy anyjába kapaszkodó gyermek nyafog,
ott egy őszhajú, kék inges apóka szunyókál.
A hangszóróból kedves invitálás zendül:
” a Denpasarba induló gép: hatos kijárat!”
Búsan belém karol a hideg nyugtalanság:
egy hónapra itt hagyom szeretett hazámat.
A flaszteron sorakoznak az ezüstszárnyú gépek,
s megtelt gyomorral valahány csak arra vár,
hogy meghódítsák a végtelen égi országot,
mint a szikrázó magasság királya a sasmadár.
Én is egy vasbendőben, kényes kényelemben
fürkészem az összetöpörödött világot,
kívül halovány felhők unottan libegnek,
elhullt könnyük áztat jámbor gazda álmot.
Végtelennek tűnő út után végre leszálltunk,
– szelíd habjait ringatja most a tenger,
rideg szívében még ott pulzál a halál,
rettenetes ölébe veszett temérdek ember.
Bádogdzsungelekben bádoghitek zörögnek,
s kósza vágyak lobognak reménytelenül
az élet nincstelen koromfekete szemfedelén
a fájdalom atomjaira hullva elszenderül.
Kócos, reményvesztett négyéves-forma gyermek
barna, meleg szemében ott égett a vágy:
csak még egyszer láthassa szüleit, s testvérét…
…meleg étel s otthon, s megvetett puha ágy.
Denpasar, 2018 október 12-13.
Kedves Rita, köszönöm hogy itt jártál, remélem nem túl hosszú idő múlva újra köszönthetünk Téged itt.
;)riston
Köszönöm Jedyke, hogy nálam voltál, valóban, embert próbáló volt a látvány, és az érzés…. kimondhatatlanul keserű. Micsoda szakadék tátong vágy és vágy között, kézzel fogható volt, ott egy meleg kakaónak, puha takarónak legalább úgy örültek, mint itthon egy lottóötösnek.
Szeretettel üdvözöllek: :Sriston
Kedves Oriston!
Nem csodálom, hogy megihletett ez a "kaland". Számomra a repülés mindig is egy misztikum marad. Olyankor nagyon érzem a kiszolgáltatottságot…Aztán a leszállás utáni világ…azt hiszem, nagyon nehezen viselném a látványt…
Csodálattal, tisztelettel: Jedyke:)))
Köszönöm Kitti!
Úgy látszik, Indonéziát nemcsak az októberi földrengés és szökőár sújtotta – ahová önkéntesként segíteni mentem -, hanem a napokban egy gép is a tengerbe zuhant. Hála Istennek velem minden rendben, szerencsésen oda-és visszaértem, de a lelkemben örök nyomott hagyott a természet pusztító hatalma. Lehet, hogy később megírom ezt is.
Szeretettel ölellek ;)riston
Remek ez a vers oriston! Maga a repülés története és a gondolatok képei nagyon közel hozzák a honvágy, és a rideg világ összefüggéseit.