Halottak napján

Halottak napján

Zarándok útunkon
csöndben a szélben,
lépdel a bűntudatunk.
Kőkereszted alatt,
gyertyáid fényében,
néma árváid vagyunk.

Tompa köd visszahúz,
szívünk remélve
egyre csak visszatekintget.
Életed könyvéből
Lelked azt üzeni:
Jóisten áldjon meg minket!

Mert elmúlt a nappal,
és eltűnt az árnyék,
ég a mécsesek lángja.
Ha könnyünk is hullana,
lelked melenget,
reszket ezer karátja.