Válasz

Válasz
(T. J.-nek )

Hamuvá porlik a tudat, s
a sötét benne vígan mulat.
Némán átsüt ködfátylán az
elrejtett szavak értelme…
Meddő kéjt ringat álma, s
titkos félelme.
Elbukik százszor a
tegnapot tapodó világtalan.
Suttog felette az Isten,
zsoltárt énekel hét szeráf:
“Eltévedtél! Elméd apró szusz
tág fenekén a világnak, s nem
termetes géniusz.
A porhüvelyed az Anyaföld várja, s mi
vigyázzuk lelkedet.
Erényed az, ha kicsivel beéred, s
romlott agyad elásod
Sikkország puha ölébe.
Eltemeted ezer hosszú évre
mélyre, nagyon mélyre…”

Oly idegen minden,
légből lettem, s vagyok ami
vagyok: megfejthetetlen.
Az Isten balján ülök én
szentként és örökké.
Siess megismerni titkomat,
mindaddig, míg a Teremtő simogat, s
átriumban kereng életed!
S vágyad, hogy lábam…
Tudod mit? Száddal megérintheted!

Bordány, 2018 augusztus 23.

(Felelet a testi és lelki mivoltomban fenyegető emberlénynek, aki szóköveivel nem átalkodik nap mint nap megdobálni, válaszul én vers-kenyérrel dobom vissza, ahogyan Krisztus urunk tanította. Ha veszi a fáradságot, és a kezdőbetűket összeolvassa, megtalálhatja neki szánt válaszomat.)

“Válasz” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nem ismerem az előzményeket,a történetet.Tisztán ez a vers van előttem.Ütős, remekül felépített alkotás.
    Gratulálok!
    Üdvözlettel. Attila

  2. Köszönöm keni meleg szavaidat. Az élet mindig meglepi az embert, én igyekszem a bajbajutottakon segíteni, ahogyan csak tudok. Remélem ez is számít valamelyest.
    A válaszom pedig a magam módján, természetesen az iróniát sem nélkülözve adja tudomásul az illetőnek (aki egyébként nem áll a helyzet magaslatán, petőfiesen szólva nem hullott sok hajszála a tudományokért), mégis kritikákkal illet, olyan kritikákkal, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, úgy is fogalmazhatok, hogy összetéveszti a madrigált a kardigánnal.
    Örülök hogy itt voltál, jó egészséget kívánok, és mindent ami azzal jár.
    ;)riston

  3. [b][color=#006666]Kedves :)riston! !

    Engedd meg, mivel szabadságon voltam és csak most tudtam elolvasni korábbi versedet, hogy először ahhoz szóljak;

    – Te egy nem akármilyen ember vagy, hanem nagyszerű és csodálatos emberke, hogy egy hír hallatán elfogta fejedet egy szamaritánusi gondolat, és elindultál földünk másik oldalára, hogy teljesítsd önszántadból egy humanitáriusi magad elé kitűzött célodat –
    miben segítségül voltál a természet súlytotta vihar tépázott kárvallottjainak akik hajék nélkül maradtak több ezren és éheztek, mert nem volt egy betevő falat sem, sem orvosi ellátás, gyógyszerek – akiknek egy bögre kakaó és szelet vajas kalács talán az életüket jelentette, nem mint a civilizált világunkban egy sorsjegy főnyeremény,,,
    Árván maradott gyerekeket láttál és takartál be, akik ki tudja milyen körülmények között nőnek fel és milyen hátrahagyott súlyos veszteségekkel,,,

    – Ugyan ekkor ez kettős élményt is adott Neked, az utazásét, az ott látottakat tapasztaltakat és jó érzést, hogy akin tudtál segíthettél legalább, ha kicsit is,,,

    Örülök, hogy épen és sértetlenül visszajöttél szeretet családod
    körébe és köztünk is mostantól vagy megint,,,
    Erről röviden csak ennyit !

    Mindezekért Csodállak ! – keni –

    ***************************************************

    Valakinek nem tetszett a versed és válaszul írtad, hogy olvasson mást,,,
    – de versed mély tartalma is bár ironikus, de mégis felelet a sértettséged okán és eredményeként, de mint csak vers is csodálatos gondolatokat takar,,,

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!