Drága Anyu

Drága Anyu

Sokáig nem tudtam gyertyát gyújtani miattad
sokáig nem hittem, hogy elmentél és nem itt vagy
Sokáig simogattam helyed a kerti kis padon
Sokáig vártalak, hogy bekopogsz az ablakon

Mikor elmentél szívem darabokra törte hiányod
Mikor napokig nem láttalak , azt mondták kibírod
Mikor a nappalt felváltotta a hosszú-hosszú éjszaka
Mikor álmomban azt súgtad, már nem megyek haza

Drága anya ,

Nem jöttél, igazzá vált a szó, hogy örökre elmentél
Nem jöttél, csak jártam az utad, ahol utoljára lépdeltél
Nem jöttél, s én lábad nyomát kerestem a friss hóban
Nem jöttél, s én éjszakákon át párnámat könnyesre sírtam

Sokáig nem tudtam gyertyám tiszta szívemből meggyújtani
Sokáig nem tudtam az életnek és senkinek megbocsájtani
Sokáig nem tudtam boldogan csak boldogtalanul élni
Sokáig és soha nem tudlak drága anyu igazán elengedni

Meg tudsz bocsájtani ?

Kondoros 2018 november 29 Oláh Péterné Jantyik

“Drága Anyu” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Erzsike !
    Megható ,fájdalmas soraidat szeretettel olvastam !
    Kegyetlen az élet de megvannak a törvényei !
    Egyszerre sokat ad és ugyanakkor sokat vesz vissza !
    Nagyon szépen megirt lirai alkotásodhoz gratulálok
    szeretettel….Babu(f)

  2. [b][i][center]Kitti köszönöm, és valóban csak írtam és írtam.í.Persze nem csak az édesanya elvesztése okoz ekkora fájdalmat.mindenkinél más.Belőlem,most ezt szaladt ki.Örülök hogy tetszett,számítok a véleményedre.[/center][/i][/b]

  3. Édes Rzsike! Ezt a verset nem is tollal, hanem a szíveddel írtad a lélekbe mártott tintával. Csoda gyönyörű, irgalmatlanul fájdalmas és megindító.
    Egy pillanatra örültem annak, hogy én ezt soha nem fogom érezni, aztán rájöttem, hogy nem csak az édesanya elvesztése okozhat ekkora tartós, örök fájdalmat…

Szólj hozzá!