NÉHA FORTYOG BENNEM…
Néha fortyog bennem ádáz gyűlölet,
hogy neki miért, s nekem mért nem lehet,
boldog, és szerelmes holnapom?
Ami szép, azt mind csak álmodom.
S,mikor felébredek, üres falak néznek rám,
bár jól tudom, nem segít rajtam a sirám…
Másnap, mégis zokogó szívvel riadok,
visszasírva minden kedves mosolyod.
Zsongító ölelésed, őrjítő csókodat,
s a közös utat, hol sétáltunk oly sokat.
Mint kürtőből kiömlő láva-rengeteg,
mikor mással látlak még szenvedek
Nem lehet feledni a múltból, ami szép,
úgy, le kéne tagadni szerelem istenét.
Ez, nekem nem megy, csak tervezgetek
értéktelen hamu – nélküled az leszek.
Ilyen igazságtalan nem lehet az élet,
míg a többi örül, addig én csak félek:
A halálos magány vad szorításától,
és a mélybe rántó, démon hatásától..
Néha fortyog bennem kínzó indulat,
fáj, hogy más rajtam olyan jót mulat.
Juszt sem akarok még belenyugodni,
csak nem fogok máris padlót fogni!
Fel kell álljak, hogy megrázzam magam!
Csak előre kell nézni, ott vár az új utam
S akkor irigység nem eszi majd a szívem
Megint szerethetek, és visszatér a hitem.
Eger,2018. május 30. F. egri Rózsa (Vadvirág)
Drága Rózsa!
Az utolsó versszakban a megoldás…te is tudod!
Szeretettel ölellek: Ica
[color=#0000cc]
Drága Rózsa!
"Csak előre kell nézni, ott vár az új utam
S akkor irigység nem eszi majd a szívem
Megint szerethetek, és visszatér a hitem."
Nagyon igaz,őszinte gondolatok,és bízni,hinni kell benne,hogy megtörténik!
Szeretettel:Margit(l)
[/color]
VISSZA JÖTTEM KEDVES RÓZSA, EGY PILLANATRA!
Én úgy hiszem, sőt tudom, hogy mindenki azt az életet éli, amit muszáj élnie. Valamiért ezt kaptuk, – tanulás céljából – tehát nem mi rendeztük így, hanem Fent látták jónak így. Csak ennyi.
Szeretettel: Viola (f)
Drága Rózsa!
Azért is írok szinte minden versedhez, mert nagyon szeretem őket, és ez nem üres szólam, igazság nélküli dicséret. Túl azon a tényen, hogy tehetséges író vagy, a hozzászólásaidat is rendszeresen olvasom, mert rengeteget tanulok belőlük.
Bárhogy is tennénk ellene, a verseinkkel, az azokban leírtakkal azonosítanak bennünket. Én sem vagyok mindig savanyú uborka, bár a verseim zöme letargikus, többnyire a bánatról, szenvedésről szólnak. No, nem is kell félnem, mert igen kevés a reagálás írásaimnál, de ez engem már régen nem zavar.
Virágos kertről, gyönyörű csodás életről kellene írnom, de akkor nem lennék önmagam.
Örülök, hogy Te is mindig azt "mutatod" meg magadból, ami a lelkedből kiszakad.
Ölellek nagy szeretettel: Icu(f)
Kedves Viola! Igen, aki hosszú évtizedekig van egyedül, annál többször váltakozik az elégedett, és a háborgó, keserű hangulat. Tudatában vagyok, hogy (nagyjából) én választottam ezt az utat, első sorban magamnak köszönhetem sorsom alakulását – nagyon is. Tehát ezek a gondolatok, csak kitükrözése lelkem üres voltának, már mint a szerelem, és a társas-élet terén. Nem élek én állandóan leverten, áhítozva egy más élet után, csak a különféle effektusok, érzelmi rám hatások vetítik tollamra újra, és újra ezt a húsba vágó témát. Az élet, a szerelem, a család körül forog, mikor az ember kiesik ebből a körforgásból(már az unokák is kirepültek szárnya alól) valahogy fel kell ezt az űrt, hiányérzetet dolgozni, ezt jelenti nekem az írás, de azért nem szenvedek annyira. Megvagyok, és úgy ahogy elégedett is a sorsommal. Köszönöm a folyamatos érdeklődést, biztatást. Baráti öleléssel. Rózsa
Icukám, még sosem találkoztunk, de ha a közelembe élnél – tudom – mi nagyon jó barátok lennénk. Valójában, így is azok vagyunk. mert testvér-lelkeink vannak. Mindig megnyugtatsz, és örömre képessé válok soraid olvasása nyomán.
Gyönyörű, megható verseid olvasásakor pedig kis boldogság-ördögök lepnek meg, és egyszer csak azt veszem észre, hogy angyalkává válnak. Köszönöm.
Örülök ennek a távoli, mégis oly közelről érintő törődésnek, és talán nem túlzok, ha azt írom: szeretetet-hullámnak, amit küldesz az éteren keresztül. Gyönyörű napokat kívánva, szeretettel ölellek. Rózsa
Drága Rózsa!
"Csak előre kell nézni, ott vár az új utam"… ez lebegjen a szemed előtt, a gyűlölet és irigység sehová sem vezet.
Felálltál Te már rengetegszer a padlóról, most sem lesz másképp!
Ölellek nagy szeretettel: Icu(f)
Drága Rózsa!
Évek óta látom, figyelem az indulataidat és sokszor magamra ismerek benne, mert semmi nem változik, ember akárhogy lázadozik. Nem könnyű ebbe belenyugodni s Te még jó erőben vagy, reménykedj, hátha sikerül valami.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)