Egy sír előtt
Mozdulatlan álltam ott a sír előtt,
emlék-szemekbe néztem réveteg:
hogy lehetne még csak egyszer látnom őt,
s remegve fogni azt a két kezet?
Mécsvilág – mint lepke szárnya – billegett,
fehér virágok selyme nyugtatott.
Őszi búval úsztak fenn a fellegek,
s lenn a mélyben sok néma, vak halott.
Méla szellő játszódott a lombokon,
rozsdabarna gyűrt avarba tépett.
Lépkedett a szürke földes hantokon:
körbejárta birtokát a Végzet.
Egy, csak egy, ki várta ritka jöttömet –
éji börtönén sima kőlapok -,
összetörte mellkasát a földtömeg,
s két szemén a fény többé nem ragyog.
Pihenj Anyám, pihenj – siratni nincs erőm,
hisz tudod: férfibánat titka mar.
Lélekharang kísér bús-csilingelőn
majd engem is – meglátod -, itt hamar.
2016.11.02 . Csorba Tibor
Nagyon szép, megindító a versed. Gratulálok!
Kedves Tibor !
Aktuális soraidat meghatódva olvastam !
Gratulálok szépséges belső énedhez !
Babu(l)
Köszönöm a megtisztelő látogatást mindenki részéről.
Tibor
Kedves Tibor!
Nagyon aktuális a versed! Igen, mindig érdekes elmerengeni a temetőbe, ott, ahol az élet kihunyt mécsesei vesznek körbe minket.
Gratulálok szép versedhez,
Bálint
Kedves Tibor!
Megható, gyönyörű versedhez szívből gratulálok!
Üdvözlettel: Jedyke[img][/img]
[b][i][center]Megható.
Méla szellő játszódott a lombokon,
rozsdabarna gyűrt avarba tépett.
Lépkedett a szürke földes hantokon:
körbejárta birtokát a Végzet.
Rzsik[/center][/i][/b]e
Gyönyörű vers! Szeretnék én is gratulálni. Szívemhez szóló volt!
[b][color=#990099]
Tibor !
Csak olvastalak, és átéreztem minden fájdalmas sorodat,,,
– keni -[/color][/b]
Tibor !
Ehhez nincsenek szavak,gratulálok
Tibor