Lehalkított csend
Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé,
majd egymásnak suttogjuk az emlékeket.
Mikor megfogjuk majd a másik kezét,
szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket.
Ha majd egyszer minden lecsöndesedik,
az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra.
Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik,
akkor megnyugszunk egy szusszanásra.
Messzire szaladunk az időben, némán,
fátylat lebbentünk a régen dúdolt dalokra.
Tipródunk cseppet gondolataink maradékán,
az éveket felváltjuk hónapokra és napokra.
Sírás és nevetés versenyt futnak az időben,
álmok és tettek mezsgyéjén egyensúlyozunk.
Képzeletünk felülmúl mindent és időtlen,
titokban még egy kis jókedvet is lopunk.
Csak így lehet szép mit egymásnak ígértünk,
szeretlek azt suttogjuk, megbicsakló hanggal.
Egymást a rögös úton a végéig elkísérjük,
kérdéseinkre válaszolgató visszhanggal.
Adriana Kedves!
A szeretet és meghittség van a versedben. Jó volt olvasni. Örülök, hogy újra írtál, régen láttalak itt. (f)
Már szép versednek a címe is izgalmasan hangzik!
Szeretettel olvastalak:
Pilla
Kedves Adriána!
Bensőséges, meghitt versedhez gratulálok. Ez lenne az idillikus, életre szóló kapcsolat..
Üdvözöllek szeretettel: Jedyke:))[img][/img]
Drága Adriana.
Szépséges soraidat sok szeretettel olvastam !
Szivet simogató szavaid meghatóak !
Ölellek…..Babu:]
[b][i][center]Köszönöm ezt a verset.Nekünk már eljött ez a pillanat.Minden kornak meg van aszépsége és ez így van jó.[/center][/i][/b]
Kedves Adriana!
Gyönyörű versedről az jutott az eszembe, hogy manapság hiányoznak életünkből a bensőséges és igaz kapcsolatok, amelyek elkísérnek két embert egészen a sírig! Akik olvasni fogják versedet, talán elgondolkoznak soraidon, hogy mi is az a szeretet!
Nagy szeretettel! Gabi
[b][color=#990099]Drága Adriana !
Már régen olvashattalak,,,
Pedig kár, mert ilyen szép lírai bensőséges idilli verseket, csak Te tudsz így írni,,,
Sok szeretettel ! (f)
– keni -[/color][/b]