Felnőttem

Felnőttem…

Felnőttem pedig
alig volt gyerekkorom
s most mégis itt vagyok
pedig elvették tőlem akkoron
fel lehet így nőni, kérdezem
a lelkem megtépázott volt
egész életemben,
mert mindenben kisebbségi
érzésem volt – míg
mások a hónom alatt sétáltak el
úgy éreztem mindig lenéznek
nem volt önhitem,
bizalmam magamban
– ma már öreg vagyok,
de ezt még nem nőttem ki
s talán már nem is fogom
pedig lett volna hozzá
nekem is jogom, hogy mint
más élhettem volna igazi szabadon,
de emlékeimben csak nagyanyámék
kis szobája dereng egy ágyammal
petróleumlámpával, és egy sparhelttel.

Felküzdöttem magam
minden segítség nélkül,
de elégedett ettől még nem vagyok,
mert úgy érzem nálamnál mindenki
nagyobb, bátrabb és okosabb,
mert önhit nélkül bizalom sincsen
mindig féltem, hogy valamit tönkretettem
szorongó érzések vettek mindig körül
talán most már lazítanék, de behozni már
úgysem tudom, amit a gyerekkorom hiánya
elvett, valamikor – egykoron,,,

Kenéz István / – keni –

Üröm, 2018. október 26.

“Felnőttem” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. kedves Keni !
    Gratulálok elgondolkodtató versedhez
    Barátsággal

    Tibor

  2. [b][color=#0066ff][u]Kedves Versemhez Szólóim ![/u]

    – Kati –
    – Rita –
    – Babukám –
    – Erzsi –
    – Kitti –
    – Viola –
    – Ica –
    – Attila – Mester – Barátom –
    – Jedyke –
    – Rzsike –
    – Rózsa –

    Nagyon öröm számomra, hogy ehhez a kis majdnem semmit mondó panaszversemhez ennyien – sokan – szóltatok hozzá, mert én úgy gondolom, mindannyian megéltetek – vagy láttatok hasonló körülményeket egy ember életében, hogy nem szeretett közegben nőtt fel, és ehhez mindenki ért és érez valamit,,,,

    Azért nem egyenként köszönöm meg ezt a sok hozzászólást, mert mindenkinek csak az alábbiakat tudnám mondani – írni válaszul, amellett, hogy figyelembe vettem minden egyes véleményt e témában, és mindenkinek valhol igazat kell adnom,,,

    Szerintem egy ilyen témánál felmerülnek azok a kérdések, hogy;

    – vajon a lét határozza e meg a tudatok, vagy fordítva
    – a tudat határozza e meg a létet ?

    Én azt hiszem minden emberre tekintve ez ha nem is egyformán, de igaz lehet,,,

    Mert egy gyerek minél kisebb, még ösztönén – megmondják neki mit tegyen, tehet, és mit nem – esetleg azt is, hogy miért, hiszen tudata még nem fejlődhetett ki, csak értelme ami más és más,,,

    Később azután amikor szűk környezetéből kikerül már láthat más körülményeket és elvárásokat is és ekkor beindul a tudatos alkalmazkodása, kezd kialakulni az egyénisége, vagy úgy, hogy másoktól ellesi a jót, vagy keresi a jó környezetet amit később már ő maga is meg tud teremteni,,,

    Így voltam ezzel én is és az én gyerekeimet már ilyen tudatossággal és szeretettel neveltem fel, elvetve azt, amit én otthon láttam és rám negatívan hatott,,,,,

    Köszönöm kedves tanácsaitokat, és azt a hozzáállásotokat, hogy vigasztalni tudtatok és szereztetek nekem egy önbizalom képet, ami nélkül manapság nehéz a körülményekhez alkalmazkodni ,,,,

    [i][u]Nagyon sok Szeretettel ! [/u][/i] 🙂 (l) (f)

    – keni -[/color][/b]

  3. Kiírunk mindent, ami felgyülemlik bennünk – és így van ez jól, talán kicsit könnyebb lesz tőle a szívünk. Keni kedves, próbáld a még hátra lévő idődet több önbizalommal, pozitivitással eltölteni…hisz a múlton változtatni nem lehet, de a jelent és a jövőt igen nagy mértékben mi befolyásoljuk. Megértéssel olvastalak. Ölel Rózsa

  4. [b][i][center]keni, meghat a történeted.Sajnos nem mindegy hova születik az ember, de azt mondom neked,még le tudod magadról hántani ezt a bilincset és tedd magad szabaddá.A VÉGÉN LEGALÁBB A VÉGE FELE TOMBOLD KI MAGAD,bocs. hogy ezt írtam,de szeretném,ha boldog életet élnél,és azt engedd el.Tudom miről írtam.ÉN MELEG CSALÁDBAN NŐTTEM FEL, de volt egy nevelő otthonos lány akit megismertem és az ő élete nekem is utat mutatott.kÖSZÖNÖM EZT A VERSET.[/center][/i][/b]

  5. Kedves Keni!
    Gratulálok őszinte, igaz versedhez!
    Hidd el, sokan érezzük azt, amit Te szép versbe foglaltál. Egy élettapasztalattal a hátunk mögött könnyen láthatjuk azt, hogy bátortalanok, naívak voltunk, pedig csak gyermekek voltunk az életút elején. Akkoriban nem is volt ez a nagy egó, az önmegvalósítádra való buzdítás, inkább a keresztény szellemiség volt a mehhatározó. Ettől tűnhettünk gyámoltalannak, határozatlannak. Ne bánd, nem maradt ki semmi, nem csinálhattuk volna jobban! A mi világunk az volt, nem ez😊 Mindannyian hozzád hasonlóak vagyunk, mert abban a korban voltunk fiatalok!
    Fel a fejjel, győztünk😊
    Szeretettel üdvözöllek: Jedyke:)))

  6. Keni, Keni, Keni…, ejnye-bejnye!

    Verseid lassan olyan hangulatúak, mint az enyémek. Teljesen megértelek. A vége felé mindig jön a hiányérzet és a kétség, nyalogatjuk láthatatlan sebeinket (én is ezt teszem): …Mi lett volna, ha…, de ezt már sosem tudjuk meg, és ez így van jól, mert lehet, hogy rosszabb lett volna. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne játszunk el a gondolatokkal, hiszen ez mutatja, hogy még élünk, és nem csak vegetálunk. Az, hogy mi történik/történt meg velünk, csak részben döntjük el saját magunk, s ezért a felelősség is csak részben a miénk, nincs helye a szemrehányásnak, hiszen amit teljesítettél, az nagyra becsülendő. Ha alkonyodik, akkor nem az számít, hogy milyen borult volt az ég, hanem az, hogy mennyit sütött a nap. A felnőttkor a gyerekkorral együtt kezdődik, és a gyerekkor a felnőttkorral együtt végződik. Ez alól senki sem kivétel.

    Ölel barátod

    A

  7. Mindenki elmondta már drága Keni, amit én is szerettem volna!
    Ezért én úgy érzem te értékes vagy, sőt!
    Ne emézdd magad, ne kételkedj, vannak ilyen időszakok tudod…
    "A felhők mögött mindig süt a Nap rád is…rám is.
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  8. Drága Keni Barátom!
    Elgondolkoztattál verseddel, de sok hasonlóság van kettőnk életében. Még sincs panaszra okunk, mert Te is, én is elértem valamit, valószínűleg teljesítettük a feladatunkat. Én hiszem, hogy így kellett lennie, így értük el az eredményeinket, de ezt Te is tudod. Kihúzhatjuk magunkat.
    Szeretettel kívánom a legjobbakat és főleg elviselhető egészséget: Viola :]

  9. Drága Keni!
    Pont azt nem kaptad meg kisfiúként, amire egy férfinak igazán szüksége van az életben. Az önbizalomhoz való kihívásokat és e mellé a sikereket. valahogy talán a kedvedet is vették (Á, neked ez úgysem sikerülhet, te ügyetlen, vagy buta vagy, esetleg azok nem hittek benned, akiket szerettél, akikben bíztál) A kíváncsiság, ami az élethez szükséges kihívásokat generálja, hát elcsökevényesedik és a szeretetlen gyermekkor, amikor a te igényeid ls szükségleteid nem fontosak másnak, esetleg annak, akinek dolga lenne kielégíteni azokat, hát bizony elveszi a hitet. Elsősorban önmagában nem hisz akit így neveltek, és az önbizalma nem elégséges a nagy kihívások elé menni. Így aztán a kudarctól való félelem végigkísér az egész életen. De lám, most itt vagy, köztünk és bizony nem kevés bátorság és önhít kell egy ilyen vers megírásához és főleg publikálásához. Ez az igazi siker és növelheted az önbizalmad, amit soha nem késő megtenni, mert a legkedveltebb személyiségek egyike vagy ezen az oldalon. Vállalod a véleményed, hallatod a hangod és szépséges, őszinte verseidet csodálhatjuk.
    Ölellek öreg Barátom!(f)

  10. Kedves Keni! Szeretettel olvastam szomorú, szép soraidat.
    További szép napokat kívánok és jó egészséget.
    Szeretettel:Erzsi

  11. Draga Keni.
    Csodalkozva olvastam meghato onjellemzo
    soraidat !
    Lehet pont azert valasztottad a kolteszetet ,hogy
    erzekeny lelkivilagodat kinyissad masok elott.

    "nem volt önhitem,
    bizalmam magamban "(l)

    Szeretettel….Babu

  12. Kedves Keni!

    A nehéz gyermekkor nemcsak elvesz, hanem ad is valamit. Neked például érzékenységet a világ dolgaira, empátiát más emberek iránt. és sokan szeretünk ezért még ismeretlenül is itt a HM-ban.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!