Sok néma könnycsepp
Szàraz fenyőgallyból,
mintegy szikra – születtem.
Tűznek làngjàban,
eleven vàgy lettem.
Emlékek.
Làgyan folyó patakocska.
Szemed fényéből,
könnyeidből hullva, belé mosta.
Ó az a sok remény,
szerelmes levelekből leírt szavak.
Milliónyi – Hamuporrà vàlt…
Szíved dobbanàsa…
Zokogàsból születik sok néma könnycsepp.
E pipafüstös jelen.
Felszàlló karikàkban kifújt,
múltam melegét ölelem.
Régen – Valaha.
Zenélt füleimben szavànak dallama.
Màr csak múltból idàig hangzó,
tiszta ballada.
Két kezének símogatàsa,
még itt van az arcon.
Szerelmet vallott Ő,
s én ; Remegő hangon…
Az ajàndékok azóta is,
csendben àllnak a polcokon.
Közöttük ,az elmúlàs szele süvít àt,
s ébreszt hiànyod,e borzalom.
Kisizsàk ; 1994. Màrcius 3. Csütörtök.