November

November

Hajnalt rikoltoz, ráng a szélkakas,
alázenél a méregzöld redőny,
csak folt a nap, kopottas rézgaras,
gurulni kezd a rég megdőlt fenyőn.

Lenéz, utána nyúl az ég maga,
a ködbabák csoszogva oszlanak,
kezükben leng az elmúlt éjszaka:
halott papírra csorgatott szavak.

November ül megint a szívemen,
bakancs a lábán, másikon topán;
királyom várom, jöjjön dísztelen
a messzeségnek tejfehér lován.

“November” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Én még új vagyok az oldalon, néha itt-ott olvasgatok, de nehezen igazodom ki. Kíváncsi voltam a "november"-edre…. nem csalódtam, remek képedben minden a helyén van. Gratulálok hozzá!

  2. Kedves Viola, köszönöm, hogy itt jártál! Igen, egyre csúnyább és szomorkásabb az idő, és egyre mélyül a sötétség, de csak a Király érkezéséig! 🙂

  3. Kedves Csilla!

    Gratulálok szép versedhez, igazán jól adtad vissza a borongós novemberi hangulatot. E versed ihletése nyomán írtam a decemberről egy verset, amely remélhetőleg holnap felkerül a versek közé. Kíváncsi vagyok a véleményedre!
    Baráti üdvözlettel: János

  4. Szép. Van benne mese /kakas-rézkrajcár, királyfi-fehér ló/, várakozás, szomorúság, versírás… És minden a helyén. Egy zavaró kép is -persze lehet, csak számomra. A ködbabák csoszogása. A csoszogás helyett kellene valami puhább, lágyabb, omlósabb, esetleg "nyúlósabb" szó. A "halott papírra csorgatott szavak" nagyon találó.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!