Lélek

Lélek

Túl sok a teher,túl sok a gond,
Melyet már nem bírok el csak úgy!
Sok a gond,mely vállamat úgy nyomja,
Szívembe s lelkembe költözik és hatalmasodik rajta!
Mikor lesz már vége….,
Mikor jön a derű?
Fogok még mosolyogni,
Boldogságtól,derűtől a lelkem szárnyalni?
Azt mondják erősebb vagyok ettől!
Igaz,mert sokmindet véghez vittem egyedül!
De most mégis megroskadni látszik lábam,
Mert nem látom a bútól a fénylő utam!
Lehet,csak a lelkem fáradt,
S holnaptól kivirul minden s elmúlik minden bánat!
Pihenek picit,megállok az úton,
S megvárom még a lelkem utolér újból!
Addig gondolkodom,elmélkedem a dolgokon,
Hogy legyen jobb az utamon!
Kiengedem a fáradtságot egy nagy sóhajjal,
S újult erővel indulok tovább,
Az égből irányt adó fénylő csillaggal!