Reményben a boldogság

Reményben a boldogság

Kertem felett csillagok gyúlnak,
almafa árnyéka térdepel.
A szelek lágy dallamot súgnak,
boldog szívem csak reményt rendel.

Remény szövi át szívem, lelkem,
esti szél súgja, lángolok már.
Aranyló mosoly lakik bennem,
átölel a reményt nyújtó nyár.

Csillagszemű égboltot látok,
lehajolnak fénylő csillagok.
Csillagerdő alatt sétálok,
bizakodó lüktetést kapok.

“Reményben a boldogság” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Így van, ahogy írod, csak ne felejtsd el soha.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

Szólj hozzá!