Csendkirály
Nem szólok rosszat már, ígérem,
mindaz, mi múlik, haljon halkan
hanyatt a fűben, úgy mint régen,
kivérző, lassú alkonyatban.
Így várlak most is, tág e börtön,
lehetnél szívem csendkirálya,
mutatnám, nézd csak, nézd a bőröm:
fázom, remélem nem hiába.
Elrejtem arcom, hogy ne érezd
fényét, s ha nem jössz, más se lássa.
Tudom, még egyszer majd felébreszt
dohányfüst-ujjad simítása.
Szia!
Azt hiszem, hogy igen, a cím miatt, és kíváncsiságól.
🙂
Vagy mindenképpen olvasnom kellett.
🙂
Szabolcs, köszönöm, hogy "megnyitottál" 🙂 Csak kíváncsiságból kérdezem, a cím miatt pont ezt?
Kedves Zina!
Köszönöm.
Üdvözlettel: Szabolcs
Örömmel látom, hogy ide is benéztél, kedves Feri. Köszönettel, szeretettel fogadtalak. 🙂
Csilla kedves,, klassz, amit amit írtál.
Köszönöm az olvasási élményt.
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok.
Üdv/Feri
Köszi, Gitta, a meleg szavakat! 🙂
Ez az őszi szerelmes vers, kivételes hangulatával eròsen érzelmekre hat. Mostanában nem is olvastam hasonlót. Napom, hete, hónapon verse(l)
Kedves Lajos! Örülök a figyelmes olvasásodnak, véleményednek és gratulációdnak. Köszönöm, hogy itt voltál! : )
feladva, mégis reménykedve..
Nagyon szép visszaváró búcsúvers!
Gratulálok!(l)
Lajos
🙂 Drága Rzsike! Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek… Ha nem derült ki számodra, hogy miről szól, mit tartasz benne gyönyörűnek? Azért köszönöm, hogy megálltál itt, és elolvastad, szeretettel láttalak!
[b][i][center]Csilla gyönyörű ez a vers.,SZÓLJON BÁRMIRŐL IS,…NAGYON REMEKÜL sikerült(l)[/center][/i][/b]
Kedves Rita, Kati, Ica, Babu! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok és hozzászóltatok. Ica, lehet, hogy néha kicsit borúsak is, köszönöm, hogy megemlítetted.
Szeretettel láttalak Titeket. 🙂
Kedves Csilla.
Érdeklődéssel és egyben szeretettel olvastam szépséges
soraidat !
"mindaz, mi múlik, haljon halkan"
Olyan szép,halk de ugyanakkor tudatos szép lirai alkotásodhoz
gratulálok szeretettel…Babu :]
Katival nagyon egyetértek!
Mindig szeretettel olvasom remek verseidet, ha néha egy kicsit borúsak is.(l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Csilla!
Talán a "kivérző, lassú alkonyatban" kép fejezi ki nekem leginkább a vers hangulatát. Minél reménytelenebb a várakozás valakire, az ember annál inkább áltatja magát.
Üdv: Kati