Mit nekem rák
Fáj a hát, a csont, a rák meg az élet.
Görcsbe rándul az izom, én meg félek,
hogy úgy marad.
A szívem vérzik tán,
vagy a nem ép lépem éppen?
Nyirok gyűl, én meg írok,
mi mindent elbírok.
Nem mutatom azt se, hogy ha sírok.
Sapkában az ágyban,
a nem létező haj fogságában.
Pedig akkor is kinézik az embert,
ha nem kopasz.
Kedves Dóra !
Meghatódva olvasom különleges soraidat .
Remélem nem Te vagy az Alany !
Nagyon szomorú ,fájdalmas soraidhoz gratulálok szeretettel …..Babu
:]
Kedves Dóra, döbbenettel és csodálattal olvasom versed…
Nagyon drukkolok így ismeretlenül is, hogy megvívd a harcod.
Minden JÓT kívánok(l)
Szeretettel,
B.
[b][i][color=#cc0066]Kedves Dóra !
Szomorú dolgaidról írsz,,,
Jobbulást kívánok neked, sőt gyógyulást !
/Ha Wordben írsz vagy levelezel a fejlécben van egy olyan lenyíló ablak, ahol a sortávolságot kisebbre vehetnéd, jobb lenne a versed képe,,,
Szomorúan olvastalak !
– keni -[/color][/i][/b]