Hosszú úton…

Hosszú úton…

Hosszú úton lassan bandukolok…
néha mégis félve megtorpanok…
egy rövidke percre meg- megállok…
visszanézek lelkembe kiálltok.

Némán jönnek a szavakból hangok,
melyet csak mélyen legbelül hallok.
Tűnődöm, vajon merre haladok,
erősödve csendülnek harangok.

Mi szép volt virágcsokorba szedem,
rosszat ha kell örökre feledem!
Földre hullott emlék… még keresem,
sárgult levelek között meglelem.

Mint széttépett képet összerakom,
megírt sorsom lassan elfogadom.
Lépteim most szaporára váltom
az életem ha kell újra írom!