Celluloidba ragadva
Celluloidba ragadt rég-pillanatok
vergődnek kínnal a karcok között,
szépia-szín megfakult szavak
sejlenek fel a képek mögött.
Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy gúnyos kacaj.
Taroló kurva vihog, máglyatűzön a szűz,
falloszokból ácsolt vérpad,
vulva-lánc az ami minket összefűz.
Minden fényes lángra lobban.
s mint magnézium csíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva létünk
csendbe torkollik – szétárad a bűz.
Kitti….
Testnélkül nem élhetünk, és persze a test követel is…mindent…nálunk nőt is….de igazad van…egyszer mocsokká, bűzzé válik minden….
üdv
– i –
Kedves Babu
Filozófia?…inkább csak emlékezet…….örömök-bánatok…válogathatunk?….
üdv
– i –
Kedves Rita….
egy a baj…már nem nagyon bir a lábam….valamikor Kékestetőről Mátraszentimréig végigmentem a túrista úton …hol van az már…
üdv
– i –
Kati…
Néha jó emlékezni…sőt….az emlék mindig szebb mint a valóság
üdv
– i –
Egy világkép sejlik ki a versed mögül. A testiség abszolut fontossága, vágya, miként válik bűzzé, mocsokká velünk együtt…
Valahogy igy kepzelem en is eletunket !
"Celluloidba ragadt rég-pillanatok"
Ez ellen sajnos nem tudunk mit tenni !
Es amig " könnyek között egy halk sóhaj,"repul addig
meg vannak oromok is kozottuk !
Latni,hallani kell mindent ugy szepsegeben !
Gratulalok szeretettel kisse filozofikus soraidhoz …..Babu:]
Kedves Imre!
Mint régi, megkopott film, úgy pereg le előttünk az életünk. Néha csak egy-egy filmkockányi emlékkép villan fel, azon elidőzünk. Végül minden az enyészeté. Por és hamu.
Tetszett.
Üdv: Kati