Örökkévalóság

Örökkévalóság

Hajnali falakon lépdel a napfény,
szikár vadgesztenyefák riszálják lombjukat,
a reggeli harmat fürdeti a kopott síremléket,
míg egy kósza falevél a szélben ott mulat.

A temető sarkában sündisznó araszol,
neki otthont jelent az elmálló téglafal,
a porladó csontok felett új élet sarjad,
mindenszentek napján a kis Jézus itt nyaral.

“Örökkévalóság” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves János!
    Versed meghatott, igazán az érti, kinek kedvesei nyugszanak ott.
    Üdvözöl: Magdi
    Megfogadtam a tanácsod, amit nagyon köszönök, itt vagyok, sok szépet és jót olvasok.

Szólj hozzá!