Nadya most lélegzettelen

Nadya most lélegzettelen

állsz hol fény elárult
hulló árnyék is megsebez
hullámok nélküli óceán
parttalan súlyos tömeg
a múlt a jelen jeltelen
sziget jeges kis szívek
sziszennek nyelved parazsa alatt
de kiürült végleg a messze
kinek üzenhetnének a szavak

virágszirom lehetne csend
helyette éles kőszilánk
csontodban sivít félelem
mozdulathiány-halál

sírni sírni sírni sírni volna jó
menetrend szerinti seholba
indulnak kormos-nagy gőzhajók
fedélközén búcsút int alázott árva nép
ha maradna mégis rabnak itt
magának áshatja majd a sírjait

átoklenden szabadság ennyit ér
nem hoz feltámadást hét szlogen
a katarzis legyilkolt Hófehér
deres üvegkoporsóban pihen

méregavarillatot sodor feléd
tárd néki két kifosztott kezed
ölniképes cinkos itt a szél
lebeghess hínárként lélegzettelen

“Nadya most lélegzettelen” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Igen jó vers! Átéléssel olvashattam, annyira jó!

    "sírni sírni sírni sírni volna jó
    menetrend szerinti seholba
    indulnak kormos-nagy gőzhajók
    fedélközén búcsút int alázott árva nép
    ha maradna mégis rabnak itt
    magának áshatja majd a sírjait"

    Sokat mondó kevés sorok…

  2. Kedves Horla51, igen, nagy bunyos vagyok, de azert koszonetem, hogy igy megolvastal, Nkati. A vers sztorijat pedig mar elmondtam Silberinnek ( mire gondolt a kolto 🙂 )

  3. Koszonom erdeklodesed, Silberin 🙂 Nem uj vers ez, akkoriban irtam, mikor a fiaim szepen sorjaban kifele vettek az iranyt, utoljara en maradtam lekepcsolni a villanyt. Megkerdezhetem, mit takar ez az erdekes NIcknev? Udvozollek, Nkati

  4. Kedves Katalin!

    Tetszik a versed, főleg az egyéni, de nagyon találó szóösszetételek.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!