Anyám, látsz-e engem?

Anyám látsz-e engem?

Drága édesanyám, látsz-e engem
szürke felhők közül életemben?
Közvetítő tavaszt hozó szelek
biztatnak, hogy parázsló rét legyek.

Anyám, látod-e összetört szívem?
Tépáz az életbe vetett hitem.
Mélabús kedvvel szívom illatát,
indulatok világát adta át.

Porba hullt cédrusok szúrós tűje,
nyugtalan hangok perzselő tüze
már szolíd méltósággal fojtogat,
borús gondolatok felé nógat.

Édesanyám vigyázol-e reám,
pillantasz-e még valaha le rám?
Mennyei segítség lenne kezed,
útmutató tükör lenne szemed.

“Anyám, látsz-e engem?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Babu!

    Köszönöm, hogy hozzá szóltál, és örülök, hogy tetszett.

    Szeretettel: Éva

  2. Kedves Eva !
    Nagyon szepen fogalmazott vers .
    Meghato soraid sokat mondanak !
    "Édesanyám vigyázol-e reám,
    pillantasz-e még valaha le rám?
    Mennyei segítség lenne kezed,
    útmutató tükör lenne szemed "
    Sok szeretettel….Babu(f)

  3. [b][color=#cc6633]Kedves Éva !

    Én azt hiszem édesanyád láthat, ha akar, de vajon akar e ilyen állapotban látni, hogy fent is nyomorítsd szegény szívét?

    Szeretve !

    – keni -[/color][/b]

  4. Kedves Viola!

    Nagyon köszönöm a véleményedet.

    Szeretettel: Éva

  5. Drága Éva!

    Meghatóan gyönyörű a versed. Biztos lehetsz benne: Édesanyád lát és vigyáz is reád, csak higgyél benne. Amiről írsz, mindenkinek gondolata és a múló idővel egyre nehezebb lesz. El kell fogadnunk.

    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!