Neved már csak halkan mondom
Neved már csak halkan mondom,
S nem álmodom rólad.
Pedig szerettelek, tudod?
Nem hallod… Nevem dúdolod…
Neved már csak halkan mondom,
Hangosan mondani sem merem.
Sóhajod pihen szívemen,
Simogatja árva lelkem.
Neved már csak halkan mondom,
Közben azt a sziklát látom…
Tenger mosta hófehérre,
Világított szemed kékje.
Neved már csak halkan mondom…
Homokparton lépted nyoma,
Úgy elmennék újra oda!
Emléked kincs, boldogságom!
Neved már csak halkan mondom,
Gördülő könnyem morzsolom…
Nem élet ez így, nélküled –
Emlékeim közt a helyed…
Neved már csak halkan mondom,
Holt imaként mormolgatom.
Holt imaként mormolgatom,
Zápor könnyem szárítgatom.
Kedves Keni, ez most lehet, hogy szomorú, de ilyen az élet.
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad. 🙂
Köszönöm, kedves Babu. 🙂
[b][color=#cc6633]Jaj csak ne kellene ennyi szomorú búcsúverset olvasni,,,
Ha ilyenre gondolok az én életemből, a szívem mindig majd megszakad ,,,,
Szeretve !
– keni -[/color][/b]
Nagyon szép búcsúsoraidat szeretettel olvastam kedves Pilla !
Gratulálok…..Babu:]