Októberi napsütés
Érződik még nyár az őszben,
érződik az irgalom,
lassan csordul nyál a ködben,
ököré a jutalom.
Fáradt pászma, ernyedt sóhaj,
gyengülő fény színt ragyog,
gyanítom, hogy ez csak póthaj,
tar fejű ősz nem csacsog.
Betoppan majd sebbel-lobbal,
kabátján csak sárgolyók,
szvetteréből gyapjúfonal
melegséget szuszakol.
Kaján képpel integetve
rikoltozik a nyárnak,
ki vagy már te üresedve,
fuss, valahol rád várnak.
Köszönöm szépen, kedves szavaitokat! Örültem neki!
Kedves Edit!
Tetszett jó ritmusú, őszi versed…
Üdvözlettel: Anni (f)
[b][color=#cc6633]Kedves Edit !
Ez is kedves vers az őszről a nyár múltával, akire másutt várnak,,,
Szeretve !
– keni -[/color][/b]