Sivatagban

Sivatagban

A sivatagban ülök egy teve hátán.
Európai lónak arab másán.
Pár csepp akad még a kulacsban.
Erőt merítek, hogy az oázist kutassam.

Előttem,mögöttem,mellettem homok.
Forrón tűz a nap. Visszafordulni nem fogok.
Tovább messze már pálmaág.
Rajta datolyát, fügét majom rág.

Nagyobb léptekkel indul meg a hajó.
Eszem a termést. Ha rossz ha jó.
Hirtelen érzem, hogy káprázat.
Homokkal telítem számat.

Keserves délibáb tréfát űz.
Nincs pálma, se árnyékos fűz.
Kellet neked ingyen repjegy,
hogy magad egy kis színnel meglepd.

Piros vagyok, nem barnára sült.
Éjszakára már teljesen kihűlt.
Valahol hangot hallok emberét.
Nyikorogva lassítja szekerét.

Megúsztam az afrikai utat,
de ha valaki még egyszer térképet mutat,
Ajánlom most én neki a déli téli helyet.
Le a sarkra kérjen jegyet.

“Sivatagban” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0066ff]Kedves Balázs !

    Ötletes – értelmes, szépen megírt versedet úgy is mint kalandot jó volt olvasni, és jó a befejező ajánlásod is,,,

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!