Mélyen
A pincében lomjaid között
ott leszek gyűjtőszenvedélyed
éketlen darabjaként: tetem.
Helyezz a kazán közelébe,
hisz ismersz örökké vacogtam,
mint a bundás didergő király
szeretet nélkül aranytrónján
Grandpierre Cecília
“Mélyen” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szörnyű, ami a vers mögött lapul…
A versed nagyon tetszik.
Tetszik a versed. A szeretetlenségtől tényleg vacog az ember. A tetem meg a kazán szavak a hamvasztást idézik. Keserű, de nagyon kifejező képek
Üdv: Kati
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
[b][i][center]Elgondolkodtató soraidat,csak többszöri olvasásra értettem meg, és rájöttem remek.[/center][/i][/b]