Vacogok
Vacogok,
jeges szívem,
nem dobog.
Vacogok,
virágom dermedt,
ki nem nyílnék.
Vacogok,
beteg lelkem,
elhullott.
Vacogok,
fagyott a szó
nem szólok. (2013)
Vacogok
Vacogok,
jeges szívem,
nem dobog.
Vacogok,
virágom dermedt,
ki nem nyílnék.
Vacogok,
beteg lelkem,
elhullott.
Vacogok,
fagyott a szó
nem szólok. (2013)
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Erzsike!
Köszönöm a biztató szándékot, de szerentném hangsúlyozni, hogy minden a legnagyobb rendben van velem.
A versírás pedig szerintem nem kell hogy feltétlenül rólam szóljon minden esetben.
Sokkal inkább egyes élethelyzeteket írok le és dolgozok fel az alapján, milyen témához van éppen ihletem.
Engem nagyon sok téma érdekel és szeretnék még minél több vereset írni, ha az időm engedi.
A Vacogok című versemet 2013-ban írtam télen és ezért ilyen fagyos és szilárd a hangvétele ennek aversnek.
Valamint ez a vers is, mint a többi 2011 és 2013 közötti időszakban írt versem, még kezdetleges volt. Hiszen rövidebbek a sorok és a versszakok, kevesebb a szótagszám és szinte minden ilyne korai versem vége hirtelen lezárul.
Ennek célja pedig az olvasók elgondolkodtatása átvetítve a vers mondanivalóját a saját életükre, éppen aktuális élethelyzetükre vagy hangulatukra. Ez direkt ilyen. 🙂
Köszönöm a kedves hozzászólást!
Üdvözlettel: Forgács Enikő
[b][i][center]Rita szólj és megreped a jég,már nem lesz hideg és nem fogsz vacogni.
Biztatás.[/center][/i][/b]