EGY RÉGI ÉRZÉS
Prizmába tört égbolton nyugszik a nap
Felhőket kerget a langyos, kósza szél
Minden oly sivár, mióta elmentél…
Nyárból zord ősz lett egy röpke perc alatt
Erőlködik a fény, miként bús elmém
A madarak szárnya nem visz magasba
Szívem a bánattól ketté-hasadva…
Azt, hogy visszajöjj, oly nagyon szeretném
Csillagháború dúl az égen-földön
Szikrázó szerelmem többé nem börtön
Átkarol, mint a vágyak hű vándora
Többé nem hagy magányba menekülni
Úgy fogok a csodákba szenderülni,
hogy nem engedem el kezed már soha.
Eger,2018. október 1. F.egri Rózsa (Vadvirág)
A ragaszkodás nem jó, ha egyoldalú. A versed szép nagyon.
Szívből köszönök minden hozzászólást. Nagy ölelés Rózsa
Nagyon szép!:)
Drága Rózsika!
Nagyon mélyen, szenvedélyesen tudsz szeretni és rímekve önteni ezt az érzést.
A suerelmünk elvesztése iszonyatos fájdalom, de azt szépen lehet leírni, mint ahogy tetted is!
Együttérző gratulációmat fogadd szeretettel: Jedyke:))
Drága Rózsa!
A szívem szakad le, szomorúságod érzetén. Nem tudlak vigasztalni, mert én is átmentem ezeken a gyötrelmeken és nincs segítség. Hiába minden vágyakozás. Ha ezt kaptuk a Sorstól, végig kell élni.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)
Kedves Rózsa !
Szeretettel olvastam szépséges ,emléket takargató
soraidat !
Gondolom mindannyiunknak vannak ehhez hasonlók.
Ki mennyit tud bekebelezni !
Gratulálok szeretettel….Babu(l)
Nagyon szép vers! Igen, néha jó lenne a szép dolgokat magunkba mélye elpakolni, hogy utána, ha hiányt érzünk, akkor ismét elővehessük és örömködjünk benne!
[b][color=#990099]Kedves Rózsa !
Ez egy szomorú hangulatú szép szonett lett,,,,
Gratulálok !
Szeretve !
– keni -[/color][/b]