H.Gábor Erzsébet
Hervad már
Hervad már
Színes rongy az ősz ruhája,
dércsipkéket sző reája
már a hajnal hűvös ujja,
míg a szél a fodrot fújja.
Dús az avar, halma sápad,
szárazlevél illat árad,
öreg néne fejkendőben
sírdogál a temetőben.
Elmúlik az ősz, s az élet,
de a remény újra éled
akárhányszor pusztul is el
hited, mindig újra hiszel.
Isten vigyáz, a Föld forog,
múlik a lét, s tudott dolog;
gyermekedben él majd tovább
amit kaptál, minden csodád!
Hervad már az ősz ruhája,
fú a szél és körbejárja
kinn a fákat. Hűs a hajnal,
leskel a tél fehér hajjal.
Köszönöm szépen, Zsófikám. Szeretettel láttalak nálam. 🙂
Kellemesen kikapcsolódtam őszi hangulatú versed olvasása közben. Szeretettel olvastalak, Zsófi.
Kedves Keni, Erzsike, Zsuzsi, Kitti!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves szavaitokat.
Szeretettel:Zsike :)(f)(f)(f)
Meseszerű, ritmusos, igen kedves képekkel díszített szép őszi versedet átcsodáltam.
Szép ez a csendes, rongyos-színes ősz…
[b][i][center]Szép sorok az őszról,de vajon találkozunk a fehér hajú?:) téllel,vagy már hűtlenkedik velünk:)[/center][/i][/b]
[b][color=#990099]Kedves Erzsike !
Szépre sikerült ez a lágy-hangú, – kedves versed !
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]