Valóság és képzelet

Valóság és képzelet

Dühös vagyok!
Ne nézzetek!
Szenvedek!
Kiszolgáltatottabb lettem.
Ketyerém többé nem visz sehova.
Bámuló népnek hátra hagyom,
ki lehet próbálni és közben
el lehet gondolkodni rajta.
Én képzeletemre hagyatkozom,
s kilépek földi nyomorúságomból.
Futok hegyeken, völgyeken,
elhagyok ezer meg ezer fűszálat,
Melyek boldogan hajlanak utánam.
Árnyékot adó terebélyes fa tövéhez ülök.
A bánat összes könnyét elsírtam.
Valaki vállamra teszi
szeretetet árasztó kezét.
Szavaiból árad a
gyönyörű irodalmi beszéd.
Hátrafordultam, miközben átölelt.
Nem szeretem, ha sírsz –
könnyeim törölte.
Felsegített, gyengéden átöleltem.
Látod, mennyivel nemesebb a természet.
Csendben változik, nem szól.
Nem gúnyolódik, csak teszi a dolgát.
Színeket vált, megörvendezteti
azt, ki képes megállni,
s elmerengeni a mindennap adta csodákon.
Öledbe hajtottam fejem,
vízesés csobogását hallgattuk.
Ott, a hegyek felé, egy sólyom száll.
Mondom, hogy te is lásd,
nagy szárnyát szétteríti, amerre halad,
feketesége az eget beteríti.
Nem megyek vissza, veled szebb az élet.

2014. június 19.

Megjegyzés: ketyerém = tolókocsim. Pár nappal később született ez a vers.

“Valóság és képzelet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][color=#ff6600]Kedves Henriett !

    Valóban két dolog a képzelet és a valóság, de azért nem ellentétei egymásnak, mert van, hogy a képzeletekből egyszer csak valóságok lesznek,,,
    Ha jobb vele – tényleg ne menj vissza fájdalmaid helyére,,,

    Szeretettel !

    – keni –
    [/color][/i]

Szólj hozzá!