Múló percekben

Rámolok, mi mindenem van, mit féltek,
zenélődoboz, csilingelő dallam,
itt a kezemben s láttam, beleférnek,
ami értékem van, így ebbe raktam.

Emlékek sokasodó sora ragyog,
lelkem csillogó gyémántja a léted,
ékszer a tegnap s lesznek a holnapok,
de őrizvén, a féltve féltett fényed.

Áradó napfény, simogató áldás,
egészség, a jövő fontos alapja
és még olyan sok csodás érték vár rám,
e kis dobozhoz, az életem megadja.

Zenél, dúdol, dallamra táncol lelkem.
Nézlek édes lét, édes te! Szeretlek!