Kutyaszív

Kutyaszív

Szomorkásan néz rám kiskutyám
egyedül üldögél kis udvarán
Marci a cica a télen elköltözött
körötte üresek lettek a kerti padok

Kutya szíve hevesebben veri az ütemet
sarkomban van szinte minden cserép
virág beköltöztetésénél kérdezi:ezt most
miért teszed, na és velem mi lesz?

Beszélgetünk, ő a szemével ,én kezemmel
simogatom, nyugtatom drága öreg kutyusom
mondogatom:Neked van kis házikód, meg
meleg kabátod, de a virágok ők mások.

Kicsinyke szőnyegét az ajtónk elé teszem
hívogatom : Gyere üldögéljünk itt ketten
a meleg napon.Hozzám búvik, barna szeme
már szeretettel van tele, köszöni hogy leültem

beszélgetni vele.

Kondoros 2018 szeptember 29 Oláh Péterné Jantyik

“Kutyaszív” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Érzésekkel teli kedves versed szeretettel olvastam. Jó, hogy van egy hűséges barátod…reméljük, még pár évet veled lesz!
    Ölellek. Rózsa

  2. [b][i][center]keni,féltem,mert 12 éves,és jön a tél.FÁJNAK AZ IZÜLETEI, MEG sok betegséggel küzd szegénykém., DE AZ ORVOS figyel rá, bízom benne jövő ilyenkor is írhatok róla.[/center][/i][/b]

  3. [b][center][color=#0033ff]Rzsike !

    Sokak szerint a lovak és a kutyák sem nem állatok sem nem emberek, valahol a kettő között vannak, mert megértenek és megéreznek mindent,,

    S talán nem véletlenmert már évszázadok óta az embernek komoly társaik,,,

    Örömmel olvastam erről a békés együttlétről,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/b]

  4. Nagyon szep es meghato ez az egyuttlet !
    Csodas kepet alkottal !
    Gratulalok kedves Erzsike !
    Szeretettel….Babu(l)

Szólj hozzá!