Őszbúcsúztató

Őszbúcsúztató

A vénülő ősz szeszélyes dáma.
Utolsót lobban, éget a vágya.
Ma még becézget, kacagva néz rám,
de holnap elillan a nyár nyomán.

Kendőzi ám magát a vén kacér.
Piros meg sárga már a sok levél.
De gyors halál a vég, lehull a lomb,
és csak a fájón szürke köd borong.

“Őszbúcsúztató” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [b][center][color=#0033ff]Kedves Kati !

    Ilyen és jó ez az ősz, mert kell az átmenet,,,
    Ontja bús komor szépségét, csak még maradjon itt egy jó darabig,,
    Kedves versedet szívesen olvastam !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!