Akik elmentek…

Akik elmentek…

Ha úgy működne a világ,
hogy tulajdon joguk lenne
mind, az ami velük, általuk történt,
vinnék magukkal a sírba, csendbe.
Ó, akkor lenne keserű a gyász,
törlődne gondolatból, szívből,
azok, akik életünk fénye, színe,
ragaszkodása, vágya volt.
Nem csak őket gyászolhatnánk,
hanem magunkat is!
Kibe kapaszkodnánk vígaszul,
ha nem dédelgethetnénk emléküket?
Így van rendjén, szeretve szenvedünk,
nem mérlegelve, közben elveszünk,
de vigyázz, egyikük se várja,
hogy gyászát, gyásszal kontrázzad!

“Akik elmentek…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita!(f)

    Köszönöm kedves látogatásodat!
    Bizony csak azok tudják e összefüggéseket,
    akik részese volt ezeknek.

    Szeretettel:Laci

  2. Kedves Rózsa!(f)

    Köszönöm kitüntető figyelmedet,
    véleményedet!

    Szeretettel:Laci

  3. Értékes – jó meglátású – szavaidat megértéssel, tetszéssel olvastam. Rózsa

Szólj hozzá!