Gyermekkorom emlékei
Olajpadlós üzlethelyiség…
Olajpadlós üzlethelyiség,
Nekem nem vagy kedves emlék.
Felednélek de nem tudlak,
Anyám sajnos még benned van.
Súroltalak, koptattalak,
Színed vissza sose kaptad,
Öt négyszögöl, talpalatnyi,
Hat méter a mennyezetig.
Kamaszkorom elraboltad,
A csodás összkomfortoddal.
Ajtód nyitom, utcán vagyok,
Szégyelltem, hogy benned lakom.
Konyhaszék…
Konyhaszék a mai neved,
Én hokedlinek neveztelek,
Fehér voltál, formás,
Most kopott és szálkás.
Szép menyecske, legény,
Ültek rajtad hetykén,
Régi idő nem jön vissza,
Ülőkéden lavórt tartasz.
Ha mindezt tudtad volna,
Magasba nem vágytál volna,
Lettél volna inkább sámli,
Melyre sok gyermek vágyik.
Felmosórongy…
Felmosórongy, nem szeretlek,
téged soha nem kedvellek.
Nem vagy te kedves emlék,
mit vitrinbe tennék,
s nem vagy ritkaság,
mit néha mutogatnék.
Te vagy a lucskos,
kitől a hátam borzong.
Csak arra vagy jó,
hogy a konyhát koptasd,
aztán doblak helyedre,
a sarokba.
Köszönöm véleményedet, akkor
nem csak nem nekem volt ilyen.
Volt vélemény, hogy az utóbbit ne
tegyem fel. Szép napokat Neked!(f)
Sokan emlékszünk a hokedlire, a sámlira, a felmosórongyra így. Nekem a falikút ( csap) volt a mumus, a mindig jéghideg vízű, csöpögő csapú falikút. Utáltam.