mélység
Kire már a sír vár,
nem figyel arra,
hogy a temetőkertben
szép virágok nyílnak,
hogy a fűzek szellőket fognak
s a levelek táncolnak
az alkonyatban,
s nem búcsúzik,
talán még egyet álmodik,
és lustán rábízza magát
a pár öl mélységre.
Kedves Imre !
Az utóbbi időben mind szomorúbb verseket irsz !
Szép soraidat meghatódva olvastam !
Sok mondanivlóval felruháztad ezt a pár reményt vesztett
sorokat !
Szeretettel….Babu:]
Keni véleményét osztom. Szinte búcsúnak tünik e néhány sor. Mégis mégis ott az életigenlés, hiszen amire nem figyel az ember, arról nem tud írni…
Gyerekkoromban bújócskáztunk egy régi temetőben. Mikor már olvasni tudtam , a neveket böngésztem a sírköveken. Később a szép virágok, fák, madarak érdekeltek. Ma már azon sem csodálkoznék, ha az egyik fejfán a saját nevemet látnám. Persze egyet álmodni azért még jó lenne!
Üdv: Kati
[i][color=#cc0066]Kedves Imre !
Szerintem túl mélységes hangulatban írtad meg ezt a kis rövid versed, de a lényegi mondanivalód benne van,,,,
Elvesztetted a jövőképet, s talán már a remény sem él úgy benned, mint egykoron,,
Fájdalmas egy vers – az biztos !
Üdvözöl !
– keni -[/color][/i]