mélység

mélység

Kire már a sír vár,
nem figyel arra,
hogy a temetőkertben
szép virágok nyílnak,
hogy a fűzek szellőket fognak
s a levelek táncolnak
az alkonyatban,
s nem búcsúzik,
talán még egyet álmodik,
és lustán rábízza magát
a pár öl mélységre.

“mélység” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Imre !
    Az utóbbi időben mind szomorúbb verseket irsz !
    Szép soraidat meghatódva olvastam !
    Sok mondanivlóval felruháztad ezt a pár reményt vesztett
    sorokat !
    Szeretettel….Babu:]

  2. Keni véleményét osztom. Szinte búcsúnak tünik e néhány sor. Mégis mégis ott az életigenlés, hiszen amire nem figyel az ember, arról nem tud írni…

  3. Gyerekkoromban bújócskáztunk egy régi temetőben. Mikor már olvasni tudtam , a neveket böngésztem a sírköveken. Később a szép virágok, fák, madarak érdekeltek. Ma már azon sem csodálkoznék, ha az egyik fejfán a saját nevemet látnám. Persze egyet álmodni azért még jó lenne!

    Üdv: Kati

  4. [i][color=#cc0066]Kedves Imre !

    Szerintem túl mélységes hangulatban írtad meg ezt a kis rövid versed, de a lényegi mondanivalód benne van,,,,
    Elvesztetted a jövőképet, s talán már a remény sem él úgy benned, mint egykoron,,
    Fájdalmas egy vers – az biztos !

    Üdvözöl !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!