ne menj

ne menj

ne menj még,
hisz csak most jöttél,
a függöny lebben az
ajtónyitás kavarta huzattól,
illatod terül szét
az öreg fotelek között,
árnyékod rajzolódik
a poros képek rámáira,
mosolyod ébreszt
a nélküled-félálomból,

ne menj még,
hisz meg sem érkeztél

“ne menj” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Mária…

    Nincs ebben a versben semmi "sejtelem"…csak azt a pillanatot akartam megírni, ami másik hiányát jelenti…amikor egy találkozás olyan kevés, mintha meg sem történt volna….hiányának a fájdalma szerepel itt…és a várakozás álomvilágának és a valóságnak a keveredése….ami öröm és fájdalom is….

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Imre!
    Sejtelmes versed sokszor úja olvasom, annyira izgalmas is.Többféleképpen is lehet értelmezni, ezért tetszik ennyire!
    Szeretettel gratulálok: Jedyke😊

  3. Kedves Rita

    Akihez íródott az nem fontolta meg különösebben…

    van ez így……

    üdv
    iMRE

  4. Kedves Keni…

    Te is az "egyszerűséget" emeled ki…aminek én nagyon örülök…a csícsás verselés nem kenyerem….az őszinteség mindig egyszerű…

    köszönöm a hsz-ed

    üdv
    iMRE

  5. Kedves Kati

    Ez a vers nem a feleségem halálával kapcsolatban született, ez egy szerelem visszhangja….akit el kellett engednem az előtt, hogy "megérkezett" volna igazából….
    egyszerű szavak?…azok a legszebbek….

    üdv
    iMRE

  6. Kedves Imre !
    Szomoru soraidat meghatodva es szeretettel olvastam
    El kell engedni ,akarhogyis faj !
    Udv……Babu(l)

  7. [b][center][color=#9900cc]Kedves Imre !

    Nagyon együtt tudtam érezni a gondolatiddal és azzal is, hogy milyen nemes egyszerűséggel tudtad ezeket a gondolatokat leírni,,,

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/b]

  8. Kedves Imre!

    Ha valakit nagyon szerettünk, képtelenek vagyunk elengedni, de ugyanígy vagyunk a nagyon várttal is, sokszor képzeljük magunk mellé. Szép, vers, többet mond a nagy szavaknál ez a tiszta egyszerűség.
    Kati

Szólj hozzá!